- Istenkém. Pest. – csodálkoztam rá minden pillanatban, a számomra még sohasem látott érdekességekre. Még ma sem tudom elmondani, mi zajlott le bennem, de úgy gondolom, elképzelhető bárki számára, hogy mit érezhet egy vidéki kislány, amikor hirtelen a hőn áhított…
Második fejezet: Pest
- Miko gyün a vonat? - nézegettem türelmetlenül az állomáson hol jobbra, hol balra, miközben kutakodva vizsgálgattam a végelláthatatlan síneket.
Kicsit persze fájt, hogy el kellett válnom, azoktól, akiket szerettem, akik nélkül talán belehaltam…
Évek teltek el azóta, hogy üvöltve szorítottam a sürgönypóznát és ugyanannyi, hogy nem láttam anyámat. Évek kellettek ahhoz is, hogy boldogító hírekkel üzenetet kapjak, és pontosan ennyi idő kellett, hogy végre magam olvashattam, amit oly sok szeretettel nekem írtak. Az iskola…
Két hétig az iskola felé sem mentem. Senki sem kérte számon tőlem, miért nem teszem tiszteletemet a tudás „palotájában”. Tanítás helyett csavarogtam. Történt aztán, a második hét közepén, hogy a kisdobos az én nevemet kiáltotta. Izgatottan rohantam a levelemért a…
Lenyűgözve álltam meg, az iskola épülete előtt. Még arra is, élénken emlékszem mennyire különbözött az akkoriban és Zalában épített szokásos házaktól. Csak mert, az iskola téglából, hatalmas ablakokkal és palatetővel készült. Mellette…
Érdekes, attól a perctől fogva, hogy megismertem az apró cédula tartalmát, nem volt különösebb bajom, megnyugodtam. Talán, mert láthatatlanul is éreztem édesanyám óvó "szárnyait". Olyannyira, hogy kifejlesztettem magamnak egy új módszert. Például,…
Utolsó kommentek